Szociodemográfiai hatótényezők vizsgálata unipoláris\ud major depresszió kezelésében egy utánkövetéses klinikai\ud vizsgálatban | Study of socio-demographic factors in the treatment of unipolar major \ud depression in a follow-up clinical trial

摘要

Absztrakt: \ud Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb\ud megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A\ud depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati\ud tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált\ud unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó\ud szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés\ud 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők\ud az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül\ud regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára\ud önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet,\ud iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül\ud eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis\ud megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a\ud Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta\ud életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő\ud (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres\ud kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12\ud hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán\ud elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés\ud után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a\ud felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós\ud tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek\ud depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az\ud alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké.\ud Következtetés: Az unipoláris major depresszió\ud SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a\ud remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a\ud pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43):\ud 1715–1722.\ud | \ud Abstract: \ud Introduction: Depression is one of the most widespread illnesses\ud of our time, currently affecting more than 300 million people worldwide.\ud Literature identifies several socio-demographic risk factors in the development\ud of the depression. Aim: We aim to examine the socio-demographic\ud factors involved in the remission of clinically diagnosed unipolar major\ud depression. Method: Data collection was performed during 2016,\ud at the 1st Psychiatric Clinic from Tirgu Mures. Participants were patients\ud reporting no other physical or psychiatric disorder. Self-reporting\ud questionnaire assessed socio-demographic factors, such as gender, age,\ud neighborhood, education, marital status, employment, and unemployed period.\ud DSM-5 criteria were used in diagnosis, and the severity and status tracking was\ud assessed with the 17-item version of the Hamilton Depression Scale. The age\ud distribution of the sample was between 18–65 years of age, 44 male (28.9%) and\ud 108 female (71.1%), 66 inpatients and 86 outpatients. Patients received\ud medication for 12 weeks, and were involved in HAM-D 17 testing when\ud hospitalized, at 8 and 12 weeks. Results: Scores of depression\ud decreased significantly after 8 and 12 weeks of the treatment. Gender, age, and\ud neighborhood did not influence the treatment, but patients with high education\ud manifested less depressive symptoms at the end of treatment. Among married\ud patients depression score was lower than among unmarried, and employees showed\ud lower depression scores comparing to long-term unemployed patients.\ud Conclusion: Marital status and employment were relevant\ud predictors of remission, proving a significant effect on the treatment outcomes.\ud Thus, psychotherapeutic intervention is recommendable in the case of single and\ud unemployed patients. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.